Bemutatkozás II. rész
Mikor kezdtem komolyan zenével foglalkozni, kb. mikorra datálható az első énekhang kiejtésem, megszólalásom.
Körülbelül a 2015 tél-tavaszi fordulópont idejére tehető az, amikor már tudatosan ültem le zenélni. Játékosan képezni magam, szakmai programokon részt venni. Valahogy úgy történt a fordulópont, hogy egyik animációs filmemhez szükség volt zenére, és nem voltam bizonyos a szerzői jogokat illetően, használhatom vagy sem az általam kiválasztott zenéket filmemhez. Így voltam kézenfekvő pianinón szabad improvizációs játékaimmal, majd amikor először megszólaltam énekhangon, onnantól egyidejűeg játszom a billentyűkön és énekelek, a kettő egymást kiegészítve, segítve, hatva-kölcsönhatva, erősítve, inspirálva egymást. Ez utóbbi talán 2015 márciusára tehető, addig mondhatni "néma" voltam az éneklést illetően. Amióta emlékszem magamra, 12-13 éves korom óta (meglehet később, nem tudom... 14-15) titokban szabadon játszottam billentyűkön, érzésre, ahogy jött, minden ami nem volt elmondható szavakkal, az kijött a billentyűkből, legalábbis így emlékszem vissza ezekre a titkos pillanatokra, volt egy pianinónk otthon, és amikor néha, igen ritkán nem volt otthon senki (vagy mindenki valami olyannal volt elfoglalva, hogy egyáltalán nem figyelt, így észrevétlenül játszhattam, meglehet 1-2 ilyen eset is előfordult) és tanulni sem kellett, ez azért elég ritkán esett így, játszhattam. Érdekes, a kottából játékra alig emlékszem, pedig 15 éves koromig tanultam zeneiskolában zongorát (nem mondhatom, hogy profi, de még csak nem is komolyabb szinten, ezen a vonalon nagyonis kezdő maradtam), és akárhogyan is, audiciókon kottából tanult kívülről előadott kis darabokkal kellett fellépni, egyre élesen emlékszem, a legutóbbira (de inkább egy azt megelőzőre, a 14 éves korira), a darab felénél elakadtam, és még kétszer újrakezdve is ugyanott akadtam el, nem tudtam folytatni, végigjátszani a darabot, akkor intett a tanárnőm, elég lesz. Kb. 14 évesen még egy régi zene együttesben szereplésre emlékszem, szép, rózsaszín ruhában voltam főszereplő, furulyáztam? talán énekeltem is?, akkor kedves, szép lehettem, mert a fotós, mi több nem is akármilyen fotós kiválasztott a többi hozzám hasonló közül, és képet készített rólam. Akad még egy érdekes, 13-14 éves koromban az akkori (egy későbbi) zongora-tanárnőm keresett, válogatott szereplőket ebbe a régizene együttesbe, kipróbálta gyakorlatban, tudok-e énekelni, hát nem jött ki egyetlen hang sem torkomból, megcsuklottam és egyszer s mint össze is mentem a szégyentől, valószínűleg az izgalomtól lehetett, mégis különös mód ez az akkori kedves és kitartó, töretlen tanárnőm főszereplőnek választott az együttesben. Aztán leszámítva ez utóbbi év végére eső régi zenei fesztiválon szereplést, többet azóta sem énekeltem. Matematikát és kémiát tanultam felvételikre készülve. 19 éves koromtól rajzolok, ekkor történt, hogy akkori munkahelyemen az uzoni szeszgyárban egyik laboráns munkatársnőm bátorított milyen jól rajzolok, miért nem foglalkozom komolyabban vele, valószínű ott is ceruzára kaphattam valakit tudatlan. Akkor még csak ami kezembe akadt, esetleg egy ceruza, papír fecni, szalvéta, ilyenre készíthettem vázlatot, krokit, mellesleg nagyon kezdetlegesen. Addig, mindeddig a pillanatig ugyanolyan átlagos gyerek voltam rajztudás, kreativitás terén is, akár többi társaim, aztán ezen a területen is olyan gyorsan, gyakorlatilag egy, másfél év alatt képeztem ki magam úgy (kis szakmai segítséggel magánórák kíséretében), hogy egyetemi szintre kerültem. Mindenkit rajzoltam, aki csak útban akadt, napestig mással sem foglalkoztam. Első hónapban emlékszem talán volt otthon valami színes képes festmény albumunk meg egy Nagy Imre album grafikákkal, ezeket másolgattam, mígnem rájöttem, hogy milyen érdekes a tükör előtt ülni és rajzolni magam. Ekkor jöttek a portrék és egész alakos rajzok. Innentől ember, állat, ami volt, nem maradhatott meg tőlem. Szerencsére akkor szívesen ült modellt mindenki. Szép emlékeim vannak a kezdeti időből.
Becsey Zsuzsa
Budapest, 2016.12.26.